Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. november 16., szombat

Darvak között

Lassan újra utolérem magam a képek feldolgozásával, de nézzük mi történt novemberben...
Megérkeztek a Dél-Alföldre és Szegedre a várva várt vándorok, a darvak, akik minden évben egyre nagyobb számban foglalják el esténként a környék lecsapolt tavait, nappal pedig a környező települések mezőgazdasági területeit. Felpezsdül az élet reggelente a városban is, gyakran a belváros fölött húznak ki a táplálkozó területekre.  
A vándorok tiszteletére a tavalyi évben, hagyományteremtő jelleggel program sorozat indult, Szegedi Darvadozás néven, amely idén tehát már második alkalommal került megrendezésre. Sajnos az elsőn nem tudtam részt venni, most láttam csak mit is vesztettem vele, mert igazán összetett, és színvonalas hétvégét szervezett a Kiskunsági Nemzeti Park ez alkalommal is. Előadásokkal, vetítésekkel, terepi idegenvezetéssel próbálták megismertetni az érdeklődőket, családokat, gyerekeket a Dél-Alföld és a Fehér-tó állat illetve növényvilágával, és természetesen a darvakkal is. Ennek keretében fotós versenyt is rendeztek "Fotós Futam" néven, melyen idén már én is ott voltam, és bár a makró fotózással még csak most ismerkedek, sikerült egy második helyezést elcsípnem. Tudom nem egy Eric Hosking díj, vagy egy Év Természetfotósa elismerés, de nekem mégis sokat jelent, mert ez az első elismerésem. A verseny érdekessége, hogy 24 óra áll rendelkezésre a területen tartózkodásra, és ennek során kell valami "maradandót" alkotni. 

Íme a makró kategória II. helyezett képe:

Díjazott fotó / II. hely

 Képek még a délelőttről:




A program már csak azért is jó, mert van lehetőség találkozni más fotósokkal, a Nemzeti Park munkatársaival, természetvédelmi őrökkel, a téma pedig adott, hiszen mindannyiunkat a természet szeretete köt össze, a maga módján és eszközével mindenki tenni akar a természeti értékek megőrzéséért és védelméért.

A nap során sajnos nem sikerült a darvak közelébe férkőzni, de egy héttel később életem egyik legnagyobb kalandja következett. Azóta is kiráz a hideg, mert tényleg hatalmas élmény volt...

Szalai Karesz barátommal - természetesen a Park előzetes engedélyével - megpróbáltunk a vándorok közelébe férkőzni, így gyors rejtekhelyet készítettünk Szeged mellett és vártuk az éjszakázó madarakat. 
3 óra után megjelentek az első csapatok, de nem a mi tavunkat választották, mögöttünk is voltak ugyanis alkalmas éjszakázóhelyek.




A darvak egyre csak jöttek, kisebb-nagyobb csapatok érkeztek a tó környékre, beindult a dolog, de sajnos a Nap egyre lejjebb bukott, és mire a madarak igazán közel lettek, addigra már csak 1/15s záridővel lehetett fotózni 300mm-en. Nem igazán alkalmas körülmények a madárfotózásra, ugyanakkor e paraméterek egészen érdekes fotókat produkáltak. Tűéles képekben ekkor már nem bíztam tudtam, hogy erre a sötét és a kis alap objektívem már nem alkalmas, de mindent megpróbáltam, és azért 1-2 kép szerintem igazán különlegesre, festményszerűre sikerült, a madarak bemozdulásai miatt. Remélem egyszer tűéles daru fotóm is lesz, de ezeknek is nagyon örültem.





A darvak szépen lassan begyalogoltak elénk, mi több mások is érkeztek, 5-10 méterre voltak előttünk, egészen elképesztő élmény volt. Adrenalin a köbön... Hallani a szárny csapkodásokat, ahogy a füledbe suhognak, a nád megrezzen a keltett légáramlattól, majd landolás és a hangos "krú-krú"...
Na erre mondják azt, hogy élmény felbecsülhetetlen, minden másra ott a Mastercard." Óriási volt, hatalmas!!

Életem egyik legnagyobb élménye volt, külön köszönet ezért Szalai Karesznak, ezekért a pillanatokért éri meg fotózni, járni a természetet és megismerni az élővilágot... 

4 megjegyzés: