Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. október 30., szerda

Mátyás

Régen tudtam írni blogomba, ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltam terepen, sőt... Az elmúlt időszak viszonylag jól sikerült, sok minden történt. Hiába, terep és természetfotózás nélkül nem tudok létezni...
Október végén, főleg a karvalyos kaland után újra látogatást tettem a tuti helyemnél a kis erdei itatónál, hátha folytatódik a siker széria. 
Elég gyenge forgalom volt, de a szajkók és a meggyvágók nem hagytak unatkozni...

Apropó szajkó, avagy "mátyás madár"... régóta terveztem már egy kis ismeretterjesztést erről a gyakori, és szerintem hihetetlen okos madárról. Nekem nagy kedvencem, nem könnyű "játszótárs", mert rendkívül óvatos, szerintem figyelme csak akkor lankad, ha fürdik és víz alá kerül a feje...

A szajkó, más néven európai szajkó a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.

EurópábanÁzsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy a bükk jelenléte.
Testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.

Táplálékgeneralista. A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást.
Tölgymakk, bükkmakk, kukoricagabonafélék magvai, diómandulaalmaszőlőbarack, egyaránt szerepelnek az étlapján.

Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még            19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.

Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat. Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. 
Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Magyarországon nem védett.

(forrás: wikipedia)

Íme a legutolsó képeim a szajkóról:





A nap végén feltűntek a meggyvágók is, hihetetlen zajjal tudnak megérkezni a csőrmesterek...








Azt hiszem a tél végleg megtépázza majd kis lesemet, jövőre szükséges lesz egy tetőcsere. Októberben így nézett ki a rejtekhely, ami annyi szép pillanattal ajándékozott meg, mert tökéletes álcát jelent a madarak elől.



A következő bejegyzés a darvakról szól majd, addig is jó olvasgatást...

2013. október 12., szombat

Last minute

Elrohant a szeptember. A természetfotózás egy picit háttérbe szorult, de kipróbálhattam magam az esküvői fotózásban, hiszen egy gyerekkori barátom házasodásra adta fejét, és engem ért a megtiszteltetés, hogy felkértek, fotózzam e jeles napjukat. Sose csináltam még, de úgy érzem nem mondtam csődöt, lettek igazán jó képek is. Mindenesetre megállapítottam, hogy az egy nagyon más műfaj...

Ezek után köszöntött be az október. Gondoltam teszek egy utolsó kísérletet tuti kis erdei lesemnél. Kimegyek és körbenézek, hogy működik-e az itató az őszi vonulás során. Sajnos megállapítottam, hogy a fólia újfent megadta magát, így a szokásos tereprendezéses, vízhordásos óra után ülhettünk csak be a lesbe, ezúttal Balla Tihi barátom társaságában.

A munka közben sokat poénkodtunk, de jó lenne valami igazán nemes madarat fotózni, mondjuk karvalyt, akit idén nem is láttam, Tihi pedig még egyáltalán nem fotózott soha. Hátha...

Beültünk, és nem is kellett sokat várni, mert hirtelen elnémult az erdő és megjelent karvaly ő nagysága, aki a szokásosnál nagyobb hangoskodás mellett huppant le az itató szélére. Óvatosan végigjárta a medence minden szegletét, közben az álcaháló felé tekintgetett, majd végül csak behuppant a friss vízbe, és kezdetét vette a 10 perces wellness és pózolás. Láthatóan nagyon élvezte az őszi fürdőzést az uraság, mi pedig azt, hogy nyomhattuk a gombot, nem kellett tartani attól, hogy megijed és továbbszáll. Gyűltek és gyűltek a képek a kártyára.








Távozását követően Tihi, mint aki jól végezte dolgát elaludt, igaza is lett sok minden már nem történt, egy szajkó jött csak, de amilyen hirtelen érkezett olyan gyorsan is távozott.



Összességében jó kis fotózás volt. Örülök, mert idén sem maradtam jó karvaly fotó nélkül, pedig már azt hittem úgy telik el az év, hogy még csak nem is látok egyet sem. A sors azonban másként rendezte a dolgokat, én lemaradtam egy last minute útról, a karvaly meg engem látogatott meg egy last minute wellnessre... 

Köszönöm, ha olvasol...