Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. augusztus 24., szombat

A legnagyobb vendég

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy a legutóbbi kaland az erdei itatós lesemnél ért... Valóban, és még mindig hihetetlen számomra, ami akkor délután történt, de lássuk szép sorjában...

Augusztus első szombatján ismét felkerekedtem, és a városi rohanásból kimenekültem az erdőbe szeretett tollas barátaim közé, ez a nap azonban nem miattuk vált örökre emlékezetessé. A szokásos időpontban érkeztem, de nem várt látvány fogadott, a medence teljesen üres, víz sehol. Hurrá, ez azonnal egy óra mínusz a fotózásból, és egy óra vízhordás, de nem baj mindenhez kell kitartás, csüggedni nem szabad, így hát neki láttam, hogy mielőbb kattintgathassak. 

Már 11 óra is elmúlt mire mindent rendbe raktam, de bőven maradt még idő a késő délutáni indulásig, így gyorsan elrejtőztem.

Nem kellett sokáig várni és hatalmas "rikácsolás" mellett a fejem fölött huppant valami a tetőn. Tudtam, hogy a szajkó érkezett meg, már-már menetrendszerűen, majd újabb két ugrással már a medencében csapkodta a friss vizet, én meg nyomtam a gombot...




Alig, hogy távozott meglátogatott egy erdei pinty tojó is, idén ők sem voltak túl gyakoriak. Azonban hamarosan ő is odébbállt. Nagy csend borult az erdőre...


Lassan vége az itatós szezonnak, bár az őszi madárvonulás még tartogathat meglepetéseket, de összességében nem működött valami jól az itató idén. A szajkók ebben az évben is hozták a tőlük megszokott formát, minden alkalommal megmutatták magukat. De hol vannak a fakopáncsok, meggyvágók, pintyek, rigók, füzikék és főleg a karvaly barátom?! Idén nem láttam őket. Csak arra tudok gondolni, hogy a sok elfoglaltságom miatt kimaradt egy lényeges időszak, nevezetesen az április-május-június, a költés és az azt követő periódus, és a szülők víz híján nem mutatták meg a helyet a fiókáknak, nem szoktak oda a madarak. Így jár az, aki cserben hagyja pajtásait...

Miközben ezen gondolkodtam, ütemes lépésekre, ugrásokra, talán inkább zajokra lettem figyelmes. Na, ki közelít? Talán a mókus, akit szintén nem láttam még 2013-ban? Nem.. Kikukkantottam a kémlelő nyíláson és 1,5 méterre állt tőlem egy gyönyörű őzbak. Te jó ég!!!

Összeszorult a gyomrom, levegőt is alig mertem venni, miközben eddigi legnagyobb vendégemet szemléltem, ahogyan méregeti a medencét és a friss vizet... Nagyon szomjas volt, de 1,5 méternél közelebb nem merészkedett a leshez.

Ekkor megfordult a szél, megérezte szagomat és a jellegzetes riasztó "ugató" hangot kiadva elballagott. A nagy meglepetésben még képet sem készítettem. Fogtam is a fejem, de imádkoztam hátha visszajön, és a víz győz.

Így lett, és közel másfél órás játék vette kezdetét. Addig volt a bak a les mellett, sokszor olyan közel jött az ablakhoz, hogy még a szuszogását is hallottam... A gép hangját azonban nem tolerálta valami jól, minden kattanásra összerezzent, és kezdődött minden elölről, egyre közelebb az itatóhoz és a friss vízhez.

A fotó nem minden, így elterveztem, hogy 3-4 típusú képet (portré, távoli, ivás közben) próbálok csinálni, nem stresszelem szegény bakot feleslegesen, és ami még fontosabb, hagyom egy jót inni...

Íme a les eddigi legnagyobb vendége az őz, vagy teljes nevén európai őz képekben:



Lehet bármi, bent az ember, de "azért a víz az úr", avagy győzött a szomjúság:





Felejthetetlen élmény volt ilyen közelről csodálni erdeink, mezeink e csodálatos emlősét. Azt hiszem a képek valamelyike lakásunk falát fogja díszíteni, szereztem egy igazi "trófeát" a gépemmel... Lehet így is, nem kell hozzá puska és vérengzés...

Köszönöm, ha olvasol...   

9 megjegyzés:

  1. Fajin zsákmány!
    Jobb füle alatt vmi sérülés van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D
      Szerintem igen, nagyon lepték a darazsak, bár ezt én is csak itthon vettem észre, mikor feldolgoztam a képeket.

      Törlés
  2. Lehet hogy ő is segített kiszárítani az itatót? :)
    Nagy élmény lehetett!
    Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképzelhető, bár a múltkor felfedeztem, hogy szivárog a medence. Valami nagyon pici lyuk lehet rajta. Szóval ez újra munkát jelent ;)
      Tényleg nagyon klassz volt. Nagy élmény!
      Üdv

      Törlés
  3. Ezért nagyszerű ez a mi közös hobbynk, mindig történhet valami meglepő. Az őzbak látogatása nagy kaland lehetett, jó volt olvasni és a képek is jók lettek. Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Endre! Nagy élmény volt, főleg, hogy nálam sem nagyon működik az itató...
      Üdv: Tomi

      Törlés
  4. Szia Tomi!
    Hogy neked milyen jól megy, az én itatóm kiszáradt amikor elutaztam, azóta semmi mozgás. Húú ha hozzám is eljönne az a kis aranyos bak. A képek nagyon rendben vannak. Szép fényeket.

    VálaszTörlés
  5. Ui: Másrészt , pontosan nálam is ez volt a helyzet az idén az itatóval. Fogalmam sincs az okáról:)
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Robi!
      Köszönöm, örülök ha tetszik. A héten teszek egy utolsó kísérletet, bízom a madárvonulásban, hátha befut még "valaki"... Én sejtem az okokat, sajnos kicsit elmaradt a szoktatás tavasszal, csak erre tudok gondolni.
      Szép fényeket! Hajrá!! Üdv

      Törlés