Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. augusztus 31., szombat

A hónap képe(i)

Jó kis hónap volt, nem lehetek elégedetlen. Ebben a hónapban nálam ez(ek) lett(ek) a nyerő(k). Végre az emlősök is beszálltak a játékba...


2013. augusztus 24., szombat

A legnagyobb vendég

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy a legutóbbi kaland az erdei itatós lesemnél ért... Valóban, és még mindig hihetetlen számomra, ami akkor délután történt, de lássuk szép sorjában...

Augusztus első szombatján ismét felkerekedtem, és a városi rohanásból kimenekültem az erdőbe szeretett tollas barátaim közé, ez a nap azonban nem miattuk vált örökre emlékezetessé. A szokásos időpontban érkeztem, de nem várt látvány fogadott, a medence teljesen üres, víz sehol. Hurrá, ez azonnal egy óra mínusz a fotózásból, és egy óra vízhordás, de nem baj mindenhez kell kitartás, csüggedni nem szabad, így hát neki láttam, hogy mielőbb kattintgathassak. 

Már 11 óra is elmúlt mire mindent rendbe raktam, de bőven maradt még idő a késő délutáni indulásig, így gyorsan elrejtőztem.

Nem kellett sokáig várni és hatalmas "rikácsolás" mellett a fejem fölött huppant valami a tetőn. Tudtam, hogy a szajkó érkezett meg, már-már menetrendszerűen, majd újabb két ugrással már a medencében csapkodta a friss vizet, én meg nyomtam a gombot...




Alig, hogy távozott meglátogatott egy erdei pinty tojó is, idén ők sem voltak túl gyakoriak. Azonban hamarosan ő is odébbállt. Nagy csend borult az erdőre...


Lassan vége az itatós szezonnak, bár az őszi madárvonulás még tartogathat meglepetéseket, de összességében nem működött valami jól az itató idén. A szajkók ebben az évben is hozták a tőlük megszokott formát, minden alkalommal megmutatták magukat. De hol vannak a fakopáncsok, meggyvágók, pintyek, rigók, füzikék és főleg a karvaly barátom?! Idén nem láttam őket. Csak arra tudok gondolni, hogy a sok elfoglaltságom miatt kimaradt egy lényeges időszak, nevezetesen az április-május-június, a költés és az azt követő periódus, és a szülők víz híján nem mutatták meg a helyet a fiókáknak, nem szoktak oda a madarak. Így jár az, aki cserben hagyja pajtásait...

Miközben ezen gondolkodtam, ütemes lépésekre, ugrásokra, talán inkább zajokra lettem figyelmes. Na, ki közelít? Talán a mókus, akit szintén nem láttam még 2013-ban? Nem.. Kikukkantottam a kémlelő nyíláson és 1,5 méterre állt tőlem egy gyönyörű őzbak. Te jó ég!!!

Összeszorult a gyomrom, levegőt is alig mertem venni, miközben eddigi legnagyobb vendégemet szemléltem, ahogyan méregeti a medencét és a friss vizet... Nagyon szomjas volt, de 1,5 méternél közelebb nem merészkedett a leshez.

Ekkor megfordult a szél, megérezte szagomat és a jellegzetes riasztó "ugató" hangot kiadva elballagott. A nagy meglepetésben még képet sem készítettem. Fogtam is a fejem, de imádkoztam hátha visszajön, és a víz győz.

Így lett, és közel másfél órás játék vette kezdetét. Addig volt a bak a les mellett, sokszor olyan közel jött az ablakhoz, hogy még a szuszogását is hallottam... A gép hangját azonban nem tolerálta valami jól, minden kattanásra összerezzent, és kezdődött minden elölről, egyre közelebb az itatóhoz és a friss vízhez.

A fotó nem minden, így elterveztem, hogy 3-4 típusú képet (portré, távoli, ivás közben) próbálok csinálni, nem stresszelem szegény bakot feleslegesen, és ami még fontosabb, hagyom egy jót inni...

Íme a les eddigi legnagyobb vendége az őz, vagy teljes nevén európai őz képekben:



Lehet bármi, bent az ember, de "azért a víz az úr", avagy győzött a szomjúság:





Felejthetetlen élmény volt ilyen közelről csodálni erdeink, mezeink e csodálatos emlősét. Azt hiszem a képek valamelyike lakásunk falát fogja díszíteni, szereztem egy igazi "trófeát" a gépemmel... Lehet így is, nem kell hozzá puska és vérengzés...

Köszönöm, ha olvasol...   

2013. augusztus 5., hétfő

A második menet

Picit megcsúsztam a képek kidolgozásával, ez a bejegyzés még szintén egy júliusi kaland története. A helyszín, a les, és a vendéglátó ugyanaz, mint előző írásomban, de a képek szerintem jobbak lettek, mint múltkor, pedig jóval kevesebb madár volt a tavon azon a forró vasárnapi délutánon.

Amíg mások a vasárnapi ebéd után otthon pihegnek, és igyekeznek nem tudomást venni arról, hogy a hét legszörnyűbb napja következik, addig mi a szokásos vízi túra után a "szauna-lesben", géppel a kézben próbáltunk megfeledkezni az idő e szörnyű tulajdonságáról...

A felhozatal elég gyér volt, de aztán beindult az élet a kis szigeten, jöttek a szokásos arcok a küszvágó csérek, majd a gólyatöcsök.

Egy halas kép:

Majd jöttek szép sorban a jobbnál jobb jelenetek, és végre jókor nyomtam a gombot:






Az ásító gólyatöcs:

Egy, a fajra jellemző keresgélős kép:



Valaki majdnem elaludt:


 Mások folyamatosan keresték a táplálékot:





 És végre, egy régi álmom is teljesült, megjelentek a gulipánok, akikről nem volt még jó képem:








Nagyon jó kis délután volt, érdemes volt inkább a lesben pihegni a vasárnapi ebéd után. Bár szívem szerint minden nap ott sziesztáznék ;)

A következő kaland az erdei itatós lesemnél ért, de erről majd a következő bejegyzésben...

Köszönöm, ha olvasol...