Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. július 31., szerda

2013. július 14., vasárnap

Újra a szikkasztónál

Tavaly jártam először a Szeged melletti trágya szikkasztónál fotózni Balla Tihi és Szalai Karesz fotós barátaim invitálására, és idén sem maradtam meghívás nélkül, azonban a tavalyihoz képest már egy luxus lesben vártuk, hogy a madarak "lő távon" belül érjenek. 

A viszonylag nagy vízfelület ellenére a les előtti kis szigeten zajló események állandó témát szolgáltattak, kattoghatott a gép, melyet csak a szúnyogok zümmögése zavart meg, ám gyakran ennél tovább is mentek, nem kevés csípéssel gazdagítva a leskelődő őrülteket... Valamit valamiért...

A szúnyogcsípések elviseléséért cserébe azonban eddig soha nem látott közelségbe kerülhettem a gólyatöcsökkel, vagy más néven széki gólyákkal, akik tényleg elég vicces teremtmények...






A fő eseményeket a fiókákat etető küszvágó csérek szolgáltatták, akik különböző intenzitással hordták a kicsiknek a halat, és a mindenfajta finomságot... Ők gyakran hangosan veszekedtek, mint a gyerekek, a felnőttek pedig a szokásos kiabálásukkal próbáltak rendet tenni.




Karesz barátom mondta, hogy egy feketenyakú vöcsök is tanyázik a tavon, ő vele végképp nem találkoztam még. Nagyobb rokonát a búbos vöcsköt, és a vele egyméretű kis vöcsköt ismertem, sőt láttam is már, de feketenyakúhoz még nem volt szerencsém. Egészen mostanáig, mert a nap végén megjelent, és úszkált egy nászruhás öreg példány kicsit a környéken. A fotó csak a dokumentálás kedvéért kerül fel a blogomba, fotós szempontból a háttér nem az igazi, de a faj mindenképp kuriózum, nem minden nap lát ilyet az ember...


Összességében elég jó nap volt, örülök a gólyatöcsöknek, akikről nem volt igazán jó képem, egészen mostanáig. A legnagyobb élmény persze maga a természet közelsége, a többi csak bónusz... ;)

A képekre Húgom munkájának eredményeként új felirat került, melyet ezúton is köszönök...

Folytatása következik, köszönöm, ha olvasol!! 

2013. július 1., hétfő

A nagy visszatérés...

Február 22.
Ekkor voltam utoljára terepen, előre kitervelten, előzetesen szervezve fotózni... Kimondani is szörnyű, mennyi idő telt el szeretett hobbim nélkül, de sok minden történt ez alatt. A harmadik diplomát is kipipáltam, végre visszatérhettem repülő barátaim közé... 

Tavaly augusztus vége óta a kis lesemnél sem jártam, előre féltem mi vár, hiszen kemény tél járt az Alföldön, félve mentem ki újra. A tető javításra szorul, de jól összeraktuk Zsolti barátommal anno, jól bírja a sarat. Takarítás, új fólia, tereprendezés, vízhordás jutott első alkalomra, ezek azok a mozzanatok, melyek nem látszanak a képeken, a "laikus" csak azt gondolja kiment ez a srác az erdőbe, és milyen szép madarakat látott, fotózott, de bizony az előkészület legalább annyira része e hobbinak, mint a várakozás és a kattintgatás.

Néhány nappal később már élesben próbálkozhattam, mérsékelt meleg és gyenge forgalom jellemezte a napot, de nekem mégis nagy ajándék volt újra kint lenni...

A rigók uralták a terepet, majd jött egy erdei pinty és egy szajkó, végül pedig nagy lármával egy örvös galamb pár is, akik sosem jártak még errefelé, külön örömet okoztak néhány perces vendégeskedésükkel. Jó hír, hogy a lestől nem messze láttam egy búbos bankát is, remélem valahol a környéken vert tanyát, és egyszer nagyon-nagyon szomjas lesz, mikor a túloldalon én is ott vagyok...

Íme a képek:










Jó volt újra a lesben... Nagyon hiányzott már egy jó kis kattintgatás...

Köszönöm, ha olvasol!!!