Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. január 24., csütörtök

Emlékezetes pillanatok

Eltelt a január is... Nem eltelt, hanem elrohant, de úgyis mondhatnám átrohant rajtam, mert ezt a hónapot gyakorlatilag a könyvek fölött töltöttem, és próbáltam túlélni a sokadik téli vizsgaidőszakomat. Alig jutott időm kedvenc hobbimra, így kikapcsolódást csak a tavalyi képek válogatása, nézegetése és az emlékezetes pillanatok visszaidézése jelentette...

Próbálok olyan perceket, pillanatokat felidézni, melyek a blog indulása előttiek, vagy már azután következtek be, de valamiért mégis kimaradtak a bejegyzésekből.

Az első rögtön egy felejthetetlen pillanat története. Kis erdei itatós lesemhez indultam április végén, karvaly pajtásban, vagy valami új madárban (fekete harkály, küllő, vörösbegy) gondolkodtam, hátha végre lencsevégre kaphatom, ehhez képest nagy meglepetés ért. Egy őz suta feküdt két gidájával az itatótól néhány méterre, és pihegett az áprilishoz képest szokatlanul meleg időben. Erősen fújt a szél, így nem érezhették közeledtemet, én pedig őket nem láthattam a viszonylag magas fűben. Már majdnem odaértem, amikor a suta hirtelen kiváltott a fűből, hátrahagyva a kis gidákat, akik fel sem ébredtek. Nem mertem nagyon megközelíteni őket, nehogy megérezze rajtuk az ember szagot a suta, mert akkor végleg elhagyná őket, így hát gyorsan elrejtőztem. A fotózás közben végig a fejemben járt, hogy mi lehet a gidákkal, nagyon meleg volt, de a suta visszatért és elvitte őket. A nap végén karvaly barátom is birtokba vette a pancsoló helyét, szép perceket okozott... Végül mindennapi vendégem a nagy fakopáncs is tiszteletét tette, belenyújtotta a  lábát a vízbe, majd tanakodni kezdett tényleg elég meleg van-e a fürdéshez?! Végül úgy döntött nincs, és továbbszállt.



A nyár végén új terepekre keveredtem ezt a képet az arról szóló bejegyzésben nem dolgoztam fel, de megtetszett, gondoltam itt a helye...


 Összefutottam végre a bíbicekkel is, régi vágyam volt már...


E kis nosztalgiázás után következő bejegyzésemben az ölyvek következnek, mert a téli fotós időszak róluk szólt.

Köszönöm, ha olvasol!  

2 megjegyzés:

  1. Szia Tamás!
    Mint látom Te nagyobb szerencsével jártál, igazán szép képek, micsoda portré. A történet is tetszik, izgalmas és tényleg emlékezetes pillanatok lehettek. grat.
    Üdv: Robi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Robi! Jó volt picit anekdotázni :D De úton a folytatás. Üdv: Tamás

      Törlés