Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. január 30., szerda

Az egerész csapat

A január vége kellemetlen meglepetéseket tartogatott számomra. Egyrészt hirtelen felmondta a szolgálatot az otthoni monitorom, így gyakorlatilag használhatatlanná vált a teljes gép, másrészt a megépített ölyves lesem funkcióját vesztette. Valakinek ugyanis szemet szúrt az ölyveknek kitett dög, egyéb hús, mire a hatóság jelezte, hogy a városhoz való közelség miatt szüntessem be az etetést. Rendszeres etetés nélkül azonban lehetetlen idecsalni az ölyveket. Micsoda pech... Szertefoszlott ölyves álmok, hiába a sok ásás, egyéb munka és tervezgetés.

Szegedi fotós barátaim azonban szerencsére tettek róla, hogy ne maradjak egerészölyvek nélkül, így több alkalommal lehetőségem volt az ő lesükből fotózni. Ezúton is köszönet Balla Tihamérnek és Szalai Károlynak, akik nagyon tuti kis helyet hoztak össze, azt kell mondjam már nem először. Tökéletes helyválasztás, tökéletes környezet minden adott volt a jó fotókhoz.

Visszakanyarodva a pech szériához, monitor hiányában természetesen a képeket sem tudtam feldolgozni, pedig a három, vendégként lesben töltött alkalom során, közel 700 képet készítettem. Kénytelen vagyok tehát utólag feleleveníteni az élményeket. A sok, fagyos hidegben töltött óra ellenére szuper volt e madarakat fotózni, megfigyelni és látni hogyan viselkednek egymással a mindennapi túlélésért, küzdve a zord mínuszokkal is.

Január második felében voltam először az 5*-os lesben, foltokban megmaradt hó, és pokoli hideg jellemezte az első túrát. 10 körül érkeztünk a lesbe, tudva, hogy a madarak fél 12 körül kezdenek szállingózni a húsra. Csali kint, fotós bent, következett a várakozás.

Annak rendje és módja szerint az első őrjárat 12 előtt meg is érkezett, a levegőben terepszemle a szokásos vijjogással, messzebb landolás, majd folyamatos osonás a kitett eleség felé. Elképesztő hideg volt, ha jól emlékszem -10 fok köré süllyedt a hőmérséklet, de az adrenalin fűtött, egyre közelednek... Meg is érkezett az első, majd a második is, aki tőlünk 4-5 méterre kezdett enni. Hihetetlen!!!





 A vijjogás hamar vitte a friss csemege hírét, egyre több ölyv jelent meg, sokasodtak a látványos pillanatok...




Csak reménykedni mertem, igazi ölyves veszekedős képben, de szerencsére sokszor jó pillanatban nyomtam az expo gombot. A képben van egy pici hiba, a jobb szélen lévő ölyv, jobb lenne ha nem lenne ott, de a fotózás elején nem gondoltam, hogy ilyen gondjaim lesznek, hogy miért van rajta 3 ölyv?!


A végén egy kis portrézás is belefért, életem egyik legjobb fotózása volt...


Volt, hogy 6-8 ölyv volt előttünk, illetve a közvetlen látóhatáron, nem volt tehát könnyelmű megjegyzés, hogy Tihiék helyválasztása zseniális volt.

Ezúton szeretném megköszönni az informatikus kollégáknak, Zsoltinak és Zolinak, hogy újjáélesztették a gépemet, nélkülük e bejegyzés sem jöhetett volna létre.

Folytatása következik...

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy a pechszéria ellenére jó képeket készítettél. Bizony, jóból is megárt a sok, azaz minek három madár, ha kettő kellene? De az a szép a dologban, hogy nem rendezhetjük a madarakat kívánság szerint. További szép élményeket kívánok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, nem lehet mindent megtervezni... de így szép ez a dolog. Köszönöm a jókívánságokat! Üdv: Tamás

      Törlés