Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2013. december 31., kedd

Best of 2013.

Itt az év vége, a nagy összegzések ideje. Bár alapvetően nem szeretem az ilyenkor megszokott, gyakran erőltetettnek tűnő összefoglalásokat vagy fogadalmakat, de néhány gondolat erejéig mégis kitérek erre az évemre.

Sok minden történt velem, de ami a fotózást illeti azt kell mondjam, hogy felemás évet zárok. Sajnos az első félév gyakorlatilag "kattintgatás" nélkül telt, ezután viszont igyekeztem bepótolni a lemaradást, és amikor csak tehettem, mentem és mentem, gyűjtöttem az új képeket, élményeket, amikkel kis tollas barátaim megajándékoztak. Néhány alkalommal új vendégekkel is találkoztam, hogy csak a legnagyobbat, az őzet említsem, mi több új madár fajokat is lencsevégre kaptam...
Összességében nem vagyok elégedetlen, sok szép pillanatot töltöttem a természetben, új fotós barátokat, ismeretségeket szereztem. 

Remélem a jövő év új élményekkel, új madár és állat fajokkal ajándékoz meg, és bízom benne, hogy új terepekre is eljutok majd, amire úgy tűnik komoly esélyem van... Emellett remélem, hogy a karrier terén is előrelépés következik, és a családi élet is boldog, békés, kiegyensúlyozott lesz, ezek mellé már csak a legfontosabb, az egészség kell, és akkor tényleg tökéletes lesz a 2014. év.

De addig is kedves Barátok, Olvasók, íme egy kis összefoglaló a 2013-as évről. 


A képet szándékosan nem kicsinyítettem le, teljes méretben letölthető, így akár háttérképként is használható, töltsétek le minél többen.

Ebben a hónapban, nem választok külön hónap képét, legyen ez a montázs a decemberi legjobb is egyúttal...

Köszönöm, ha olvasol!!

2013. december 14., szombat

A főpróba, avagy zöldike a láthatáron

A les átköltöztetése után eljött az etetés és természetesen a főpróba ideje...

A napokban az interneten belefutottam a Mályi Természetvédelmi Egyesület tájékoztató plakátjába, és bár terveztem egy sajátot, annyira meg tetszett, hogy úgy gondoltam ennél jobb nem kell, hiszen rajta van minden, és rendkívül igényes. 
Így hát közzéteszem ezt a kis plakátot a blogomban is, jusson el a tájékoztatás minél több madárbarát emberhez, hiszen az etetést is felelősségteljesen kell végezni, néha sajnos jó szándékkal is komoly károkat okozhatunk, ha nem vigyázunk...
forrás:
Mályi Természetvédelmi Egyesület

Na de vissza a leshez, eljött tehát a főpróba ideje, nagy izgalommal indultunk el Petivel, kis tereprendezés után lássuk mi lesz. Az előjelek biztatóak voltak, hiszen fogyogatott a korábban kitett fekete napraforgó, és a cinkegolyók is sérültek voltak.

Beültünk a lesbe és alig kellett várni megjelentek a madarak. Jöttek a széncinkék, az erdei pintyek, és végre a vörösbegy és a zöldike is elérhető közelségbe került. Utóbbi kettő közül a zöldike percekre felült a beszálló ágra, teljesítve ezzel egy régi vágyamat.





Nagyon régóta hajkurászom... Furcsa, mert viszonylag "közönséges" madár, de mégsem futottunk össze az elmúlt években. Az erdei itatóm környékén még csak nem is láttam soha. Szóval új fajjal bővült a gyűjteményem, nagyon örülök neki. 

Remélem következő alkalommal a vörösbegy is meg lesz, mert ő róla szintén nincs még képem, pedig az egyik nagy kedvencem...

Folytatása következik, köszönöm, ha olvasol!

2013. november 30., szombat

A hónap képe

A novemberi befutó, ha már a zsűri is azt mondta:


Ugyanakkor ez a darvas "kísérteties" kép is nagyon tetszik... Kedves Olvasóim, ne haragudjatok, nem tudtam választani.

2013. november 29., péntek

Az új etető

A november második fele újabb munkát tartogatott a téli felkészülés jegyében. Egy éve nem tudom ugyanis feldolgozni, hogy a kinézett téli helyem csődöt mondott, így hát úgy gondoltam taktikát váltok. Ha ölyveket nem lehet etetni, akkor maradnak a kismadarak, mert belőlük bizony van bőven ott. Felsorolni is nehéz lenne, mi minden mozog azon a fás területen, úgyhogy megindultunk Peti barátommal és összeraktuk az új lest...

Íme az eredmény:

Előtte:



Utána:




A tájolással volt egy kis gond, sajnos a fények túlságosan oldalról érkeztek, így egy picit költözködni kellett, még jó hogy nem betonból építettük a lest... :D

Végül minden jó, ha jó a vége:



Folytatása következik...

Köszönöm, ha olvasol!

2013. november 16., szombat

Darvak között

Lassan újra utolérem magam a képek feldolgozásával, de nézzük mi történt novemberben...
Megérkeztek a Dél-Alföldre és Szegedre a várva várt vándorok, a darvak, akik minden évben egyre nagyobb számban foglalják el esténként a környék lecsapolt tavait, nappal pedig a környező települések mezőgazdasági területeit. Felpezsdül az élet reggelente a városban is, gyakran a belváros fölött húznak ki a táplálkozó területekre.  
A vándorok tiszteletére a tavalyi évben, hagyományteremtő jelleggel program sorozat indult, Szegedi Darvadozás néven, amely idén tehát már második alkalommal került megrendezésre. Sajnos az elsőn nem tudtam részt venni, most láttam csak mit is vesztettem vele, mert igazán összetett, és színvonalas hétvégét szervezett a Kiskunsági Nemzeti Park ez alkalommal is. Előadásokkal, vetítésekkel, terepi idegenvezetéssel próbálták megismertetni az érdeklődőket, családokat, gyerekeket a Dél-Alföld és a Fehér-tó állat illetve növényvilágával, és természetesen a darvakkal is. Ennek keretében fotós versenyt is rendeztek "Fotós Futam" néven, melyen idén már én is ott voltam, és bár a makró fotózással még csak most ismerkedek, sikerült egy második helyezést elcsípnem. Tudom nem egy Eric Hosking díj, vagy egy Év Természetfotósa elismerés, de nekem mégis sokat jelent, mert ez az első elismerésem. A verseny érdekessége, hogy 24 óra áll rendelkezésre a területen tartózkodásra, és ennek során kell valami "maradandót" alkotni. 

Íme a makró kategória II. helyezett képe:

Díjazott fotó / II. hely

 Képek még a délelőttről:




A program már csak azért is jó, mert van lehetőség találkozni más fotósokkal, a Nemzeti Park munkatársaival, természetvédelmi őrökkel, a téma pedig adott, hiszen mindannyiunkat a természet szeretete köt össze, a maga módján és eszközével mindenki tenni akar a természeti értékek megőrzéséért és védelméért.

A nap során sajnos nem sikerült a darvak közelébe férkőzni, de egy héttel később életem egyik legnagyobb kalandja következett. Azóta is kiráz a hideg, mert tényleg hatalmas élmény volt...

Szalai Karesz barátommal - természetesen a Park előzetes engedélyével - megpróbáltunk a vándorok közelébe férkőzni, így gyors rejtekhelyet készítettünk Szeged mellett és vártuk az éjszakázó madarakat. 
3 óra után megjelentek az első csapatok, de nem a mi tavunkat választották, mögöttünk is voltak ugyanis alkalmas éjszakázóhelyek.




A darvak egyre csak jöttek, kisebb-nagyobb csapatok érkeztek a tó környékre, beindult a dolog, de sajnos a Nap egyre lejjebb bukott, és mire a madarak igazán közel lettek, addigra már csak 1/15s záridővel lehetett fotózni 300mm-en. Nem igazán alkalmas körülmények a madárfotózásra, ugyanakkor e paraméterek egészen érdekes fotókat produkáltak. Tűéles képekben ekkor már nem bíztam tudtam, hogy erre a sötét és a kis alap objektívem már nem alkalmas, de mindent megpróbáltam, és azért 1-2 kép szerintem igazán különlegesre, festményszerűre sikerült, a madarak bemozdulásai miatt. Remélem egyszer tűéles daru fotóm is lesz, de ezeknek is nagyon örültem.





A darvak szépen lassan begyalogoltak elénk, mi több mások is érkeztek, 5-10 méterre voltak előttünk, egészen elképesztő élmény volt. Adrenalin a köbön... Hallani a szárny csapkodásokat, ahogy a füledbe suhognak, a nád megrezzen a keltett légáramlattól, majd landolás és a hangos "krú-krú"...
Na erre mondják azt, hogy élmény felbecsülhetetlen, minden másra ott a Mastercard." Óriási volt, hatalmas!!

Életem egyik legnagyobb élménye volt, külön köszönet ezért Szalai Karesznak, ezekért a pillanatokért éri meg fotózni, járni a természetet és megismerni az élővilágot... 

2013. október 30., szerda

Mátyás

Régen tudtam írni blogomba, ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltam terepen, sőt... Az elmúlt időszak viszonylag jól sikerült, sok minden történt. Hiába, terep és természetfotózás nélkül nem tudok létezni...
Október végén, főleg a karvalyos kaland után újra látogatást tettem a tuti helyemnél a kis erdei itatónál, hátha folytatódik a siker széria. 
Elég gyenge forgalom volt, de a szajkók és a meggyvágók nem hagytak unatkozni...

Apropó szajkó, avagy "mátyás madár"... régóta terveztem már egy kis ismeretterjesztést erről a gyakori, és szerintem hihetetlen okos madárról. Nekem nagy kedvencem, nem könnyű "játszótárs", mert rendkívül óvatos, szerintem figyelme csak akkor lankad, ha fürdik és víz alá kerül a feje...

A szajkó, más néven európai szajkó a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.

EurópábanÁzsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy a bükk jelenléte.
Testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.

Táplálékgeneralista. A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást.
Tölgymakk, bükkmakk, kukoricagabonafélék magvai, diómandulaalmaszőlőbarack, egyaránt szerepelnek az étlapján.

Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még            19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.

Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat. Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. 
Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Magyarországon nem védett.

(forrás: wikipedia)

Íme a legutolsó képeim a szajkóról:





A nap végén feltűntek a meggyvágók is, hihetetlen zajjal tudnak megérkezni a csőrmesterek...








Azt hiszem a tél végleg megtépázza majd kis lesemet, jövőre szükséges lesz egy tetőcsere. Októberben így nézett ki a rejtekhely, ami annyi szép pillanattal ajándékozott meg, mert tökéletes álcát jelent a madarak elől.



A következő bejegyzés a darvakról szól majd, addig is jó olvasgatást...

2013. október 12., szombat

Last minute

Elrohant a szeptember. A természetfotózás egy picit háttérbe szorult, de kipróbálhattam magam az esküvői fotózásban, hiszen egy gyerekkori barátom házasodásra adta fejét, és engem ért a megtiszteltetés, hogy felkértek, fotózzam e jeles napjukat. Sose csináltam még, de úgy érzem nem mondtam csődöt, lettek igazán jó képek is. Mindenesetre megállapítottam, hogy az egy nagyon más műfaj...

Ezek után köszöntött be az október. Gondoltam teszek egy utolsó kísérletet tuti kis erdei lesemnél. Kimegyek és körbenézek, hogy működik-e az itató az őszi vonulás során. Sajnos megállapítottam, hogy a fólia újfent megadta magát, így a szokásos tereprendezéses, vízhordásos óra után ülhettünk csak be a lesbe, ezúttal Balla Tihi barátom társaságában.

A munka közben sokat poénkodtunk, de jó lenne valami igazán nemes madarat fotózni, mondjuk karvalyt, akit idén nem is láttam, Tihi pedig még egyáltalán nem fotózott soha. Hátha...

Beültünk, és nem is kellett sokat várni, mert hirtelen elnémult az erdő és megjelent karvaly ő nagysága, aki a szokásosnál nagyobb hangoskodás mellett huppant le az itató szélére. Óvatosan végigjárta a medence minden szegletét, közben az álcaháló felé tekintgetett, majd végül csak behuppant a friss vízbe, és kezdetét vette a 10 perces wellness és pózolás. Láthatóan nagyon élvezte az őszi fürdőzést az uraság, mi pedig azt, hogy nyomhattuk a gombot, nem kellett tartani attól, hogy megijed és továbbszáll. Gyűltek és gyűltek a képek a kártyára.








Távozását követően Tihi, mint aki jól végezte dolgát elaludt, igaza is lett sok minden már nem történt, egy szajkó jött csak, de amilyen hirtelen érkezett olyan gyorsan is távozott.



Összességében jó kis fotózás volt. Örülök, mert idén sem maradtam jó karvaly fotó nélkül, pedig már azt hittem úgy telik el az év, hogy még csak nem is látok egyet sem. A sors azonban másként rendezte a dolgokat, én lemaradtam egy last minute útról, a karvaly meg engem látogatott meg egy last minute wellnessre... 

Köszönöm, ha olvasol...