Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. november 30., péntek

A hónap képe

Hihetetlen de a november is eltelt, szinte elrepült... Szerencsére többet tudtam kedvenc időtöltésemnek hódolni, mint az elmúlt hónapban, és sikerült mindent előkészítenem a téli fotózásaimhoz. Megépült az ölyves lesem, amit egy kismadaras etetővel is kiegészítettem, így talán sosem lesz olyan nap, amikor képek nélkül térek vissza a meleg szobába... Bízom a kis énekesekben, akik télen őrült forgalmat jelentenek a jól megtömött etetők környékén, de természetesen az igazi nagy dobás az ölyvek fotózása lenne. E téren is minden rendben, nem kevés hús van kitéve a területre, jövő héten leellenőrzöm a fogyasztást.

A hónap képe választás kapcsán könnyű dolgom volt, hiszen főleg werk fotók készültek, így egyértelmű volt, hogy a szalonkás kalandom képei közül kerül ki a nyertes...

Ez lett a befutó:


Köszönöm, ha olvasol...

Az etető

Az ölyves lesnek helyet adó területet megtalálva azon gondolkodtam, hogy építek még egy rejtekhelyet, ahonnan csak a kis énekeseket lehet fotózni, miközben az etetőről hordják a magot, illetve fürdőznek a téli hidegben... Ki is választottam a helyet, de aztán az ölyves les ásásának hosszú és fárasztó ideje alatt, újabb verzió született meg a fejemben. Miért ne legyen egy helyen a kettő? 

Így a les jobb oldala elé egy etetőt is elhelyeztem, kifejezetten a kis madarak és fakopáncsok számára. Remélem ezzel minimálisra csökkentettem annak esélyét, hogy a mínuszokban való ücsörgés után esetleg kép nélkül térek vissza a fagyos téli hidegből a meleg szobába...





Remélem a madaras képek sem maradnak el, jövő héten - hosszú idő után - végre érdemi fotózás következik...

Jó olvasgatást!

2012. november 14., szerda

Az erdei szalonka mentőakció

Hát hol is kezdjem?! Váratlan kalandba csöppentem két héttel ezelőtt... Még szinte most is hihetetlen...  

Történt ugyanis, hogy a nap végén, a munkából hazaérkezve megcsörrent a telefonom. Ez önmagában nem meglepő és váratlan, sokszor csörög, de ez alkalommal meglepő hírt kaptam az egyik kollégámtól: erdei szalonka sétál Szeged belvárosában... Na ez tényleg meglepő, szinte hihetetlen, mit keres errefelé ez a rejtőzködő madár?

Felkerekedtem megnézni mi lehet a baj, mert félő volt, hogy a séta hátterében valamilyen sérülés, ne adj Isten szárnytörés áll...

Nem volt messze, 10 perc sétával oda is értem, de a madár sehol. Hosszú keresgélés, és a hangjának lejátszása után előkerült, egy buszmegálló melletti bokorban rejtőzködött, szinte sokkos állapotban. Mi történhetett?

Segédkeztem már kisebb nádi madarak gyűrűzésében, de "ekkora" madárral ilyen formában még nem találkoztam, így viszonylag kalandos úton, de végül sikerült megfognom. Ezt követően hívtam Csaba barátomat, hogy egy szakember is megvizsgálja mi a teendő: Hortobágyi Madárkórház vagy szabadság?

Az éjszakát szalonka barátom az erkélyünkön töltötte, egy dobozban betakarva, várva a reggeli vizitet...

Hajnalban megérkezett Csaba "doktor" és megállapította, hogy szárnytörés nincs, a sokk is elillant, minden rendben, a madár kész, hogy újra szabad legyen.

A madarászokból azonban ezt követően néhány pillanat erejéig előbújt a természetfotós is, így készítettünk 1-2 kockát, hogy sose feledjük e váratlan kalandot és e különleges madarat...






Hihetetlen kaland volt, de ami a legfontosabb, hogy a madár egészséges és röpképes maradt, vissza térhetett az erdő mélyére.

Köszönöm, ha olvasol...

2012. november 9., péntek

Az új les, avagy ölyvekre fel...

A múltkor említettem, hogy szeretném az eddig fotózott madarak körét kicsit bővíteni, és komolyabb ragadozó madarakat, elsősorban egerészölyveket megfigyelni és fotózni. 
Az igazi ősz beköszönte és az idő lassan téliesre fordulásra különösen kedvez e téma megvalósításának, a madárfotósok ilyenkor elkezdik a készülődést, a lesépítést és végül a szoktató etetést, hogy mire leesik a hó az ölyvek teljesen odaszokjanak. 
Ennek megfelelően én is kutatni kezdtem a tökéletes hely után, amit viszonylag hamar megleltem egy neves szegedi madarász és természetfotós segítségével, aki az ötletemet hallva szívesen csatlakozott a lesépítő projekthez...
Elkezdtük tehát a munkát és lényegében egy kemény, dolgos nap alatt megszületett a les...

Természetesen dokumentáltuk a történteket, ha nem is fényképezőgéppel, de egy klassz kis "okostelefonnal", ahogyan divatosan hívják ma ezeket a kis, ám sokszor tényleg hasznos kütyüket...

Íme a folyamat:

A terep...

Előtte

Ásás után... huhh...




Utána


Szóval hosszú és munkás nap volt, de megérte, mert elkészült a második lesem / lesünk. Többek között azért is klassz, mert közel van, rövid idő alatt elérhető, szemben az itatós lesemmel, ami csak háromnegyed órányi autókázással közelíthető meg...

Az idő egyre hidegebb, az etetés megkezdődött, jöhetnek tehát az ölyvek...

Remélem hamarosan képekkel is szolgálhatok, melyek közül az elsőt Zsoltnak ajánlom, aki nagy segítségemre volt a les anyagainak a kiszemelt helyre szállításában. Ezúton is köszönet érte...

Jó olvasgatást!

2012. november 7., szerda

Megújulás...

Több, mint fél év telt el a blogom indulása óta, azóta sokan látták, olvasták a bejegyzéseket, így arra gondoltam, kicsit változtatok az oldal arculatán, újítok egy-két dolgon, ezzel is kedveskedve az olvasóknak. Ennek keretében új fejléc, és új képek kerültek a menüsávba...

További jó nézelődést és olvasgatást kívánok, egyúttal megköszönve az eddigi aktivitást is...