Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. szeptember 29., szombat

A karvaly visszatér...

Ígértem a folytatást a múltkori mókusos délután után, de az utóbbi hetekben nagyon kevés időm volt  a képekkel foglalkozni... A fotózás picit háttérbe szorult, mert jelentős napokon, eseményeken és nem utolsó sorban egy prágai túrán vagyok túl...

Na de vissza a természetfotózáshoz... Szóval a múltkori kaland után egy héttel ismét a lesben vártam kis barátaimat, ezúttal egy régi családi barát, Peti kísért el az erdei leskelődésre. Tisztára fellendült a fotós turizmus a lesben...

A szokásos takarítás és vízfeltöltés után gyorsan elrejtőztünk és vártuk a madarakat. Reméltem, hogy ha már vendégem is van, nem okoz csalódást a les... Hát nem okozott, mert alig ültünk be, a gépek még az állványon sem voltak és máris indult a móka...

A les történetében első alkalommal járt nálam őszapó, de csak egy homályos kép készült, mert a gép még a helyére sem került máris a beszállón csipogott egy fiatal példány...

A helyét azonnal átadta a meggyvágóknak, akik szorgalmasan jöttek. Volt, hogy egyszerre 4-5 is az itató mellett ugrált várva, hogy a vízhez jusson, vagy fürödjön egyet, mert időközben egyre melegebb lett. Szeptemberi nyár...





A múltkori után vártam a mókust, gondoltam kedvére teszek, így kitettem 15-20 szem diót, hátha játszik vele egy kicsit... Azonban ezen a napon nem jött a "kis vörös", de a szajkók miután felfedezték a szokatlan termést szorgosan hordták el, természetesen nagy hangzavart csapva...



Ezt követően hirtelen megint beállt a már szokásosnak mondható néma csend... Netán ő felsége a környéken jár, vagy már a közelben pásztázza a les környékét? Sejtésem beigazolódott, a karvaly visszatért... 

Ahhoz képest, hogy korábban évekig nem láttam címermadaramat mostanában nem telik el úgy alkalom, hogy ne tenné tiszteletét nálam. Örültem, mert csak titkon reméltem, hogy újra szerencsénk lesz egymáshoz...







Rendkívül óvatos volt, közel fél óra után ereszkedett le inni, és végig nagyon bizalmatlan volt...  Néhány kockát azonban engedett magáról, szerintem látványos mozdulatokat sikerült megörökíteni...

A távozása után csak lassan állt vissza a régi rend, jöttek a fiatal széncinkék, egymást váltva énekeltek a beszállóágon.


A nap végén megjelent a nagy fakopáncs is, erről bővebben a következő bejegyzésben olvashattok majd,  következik a második ismeretterjesztő jellegű bejegyzésem...

Köszönöm ha olvasol...
Ha tetszett várom a bejegyzéseket és feliratkozásokat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése