Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. szeptember 30., vasárnap

A hónap képe

A szeptember nem elsősorban a fotózásról szólt, egy alkalommal jártam a lesnél, viszont az a nap nagyon erős volt... Rengeteg madár kereste a vizet a szokatlanul meleg időben.

A hónap idei választása címermadaramra esett... Ritkán látott produkcióval örvendeztetett meg, ha a képet nézem mindig valami király jut eszembe, mint aki hátravágja palástját tudva, hogy ő a király...

Így van ez karvaly barátommal is, a les környékén tényleg ő a király... Ő tőle retteg minden énekes, minden egyéb apróság...


Köszönöm, ha olvasol...

A nagy fakopáncs

A második ismeretterjesztő jellegű bejegyzés következik, remélem ezzel is elősegítve, hogy minél többet megtudjunk a hazánkban élő madarakról... Ezúttal a nagy fakopáncs a kiszemelt, aki tényleg a közvetlen környezetünkben is előfordul, nem ritkán a városban, a házak közötti fákon is hallani hangját, kopácsolását...

A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 23-26 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 70-100 gramm. Feje teteje, nyaka és háta fekete: a fekete bajuszsávot fekete sáv köti össze a tarkóval. Ez a fekete keret fehér sapkát zár közre, és ez megkülönbözteti minden egyéb európai harkálytól. A két látható szélső faroktolla fehér, fekete pettyekkel vagy sávokkal. Fartájéka és alsó farokfedői skarlátvörösek.
Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában él. Magyarországon gyakori. Hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt előfordul. Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő hernyókat keresgéli, majd ragadós nyelvével szedi ki őket. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat, és a gyümölcsöket is megeszi. Nem ritkán feltöri, kitágítja a kis énekesmadarak fészekodvait, hogy megegye a tojásokat, illetve a fiókákat.
Saját fészekodvát önmaga vájja ki. Az odú a szűk bejárat után kiöblösödik. 4-6 tojását az odú csupasz aljzatára rakja, és 14-16 napig kotlik rajtuk. A fiókák 20 napos korukban repülnek ki.
Európában biztos állományú. Hazánkban védett, eszmei értéke 10 000 Ft. 
(forrás: Wikipédia)

Íme a legutóbbi képeim a fajról...






Köszönöm ha olvasol...

2012. szeptember 29., szombat

A karvaly visszatér...

Ígértem a folytatást a múltkori mókusos délután után, de az utóbbi hetekben nagyon kevés időm volt  a képekkel foglalkozni... A fotózás picit háttérbe szorult, mert jelentős napokon, eseményeken és nem utolsó sorban egy prágai túrán vagyok túl...

Na de vissza a természetfotózáshoz... Szóval a múltkori kaland után egy héttel ismét a lesben vártam kis barátaimat, ezúttal egy régi családi barát, Peti kísért el az erdei leskelődésre. Tisztára fellendült a fotós turizmus a lesben...

A szokásos takarítás és vízfeltöltés után gyorsan elrejtőztünk és vártuk a madarakat. Reméltem, hogy ha már vendégem is van, nem okoz csalódást a les... Hát nem okozott, mert alig ültünk be, a gépek még az állványon sem voltak és máris indult a móka...

A les történetében első alkalommal járt nálam őszapó, de csak egy homályos kép készült, mert a gép még a helyére sem került máris a beszállón csipogott egy fiatal példány...

A helyét azonnal átadta a meggyvágóknak, akik szorgalmasan jöttek. Volt, hogy egyszerre 4-5 is az itató mellett ugrált várva, hogy a vízhez jusson, vagy fürödjön egyet, mert időközben egyre melegebb lett. Szeptemberi nyár...





A múltkori után vártam a mókust, gondoltam kedvére teszek, így kitettem 15-20 szem diót, hátha játszik vele egy kicsit... Azonban ezen a napon nem jött a "kis vörös", de a szajkók miután felfedezték a szokatlan termést szorgosan hordták el, természetesen nagy hangzavart csapva...



Ezt követően hirtelen megint beállt a már szokásosnak mondható néma csend... Netán ő felsége a környéken jár, vagy már a közelben pásztázza a les környékét? Sejtésem beigazolódott, a karvaly visszatért... 

Ahhoz képest, hogy korábban évekig nem láttam címermadaramat mostanában nem telik el úgy alkalom, hogy ne tenné tiszteletét nálam. Örültem, mert csak titkon reméltem, hogy újra szerencsénk lesz egymáshoz...







Rendkívül óvatos volt, közel fél óra után ereszkedett le inni, és végig nagyon bizalmatlan volt...  Néhány kockát azonban engedett magáról, szerintem látványos mozdulatokat sikerült megörökíteni...

A távozása után csak lassan állt vissza a régi rend, jöttek a fiatal széncinkék, egymást váltva énekeltek a beszállóágon.


A nap végén megjelent a nagy fakopáncs is, erről bővebben a következő bejegyzésben olvashattok majd,  következik a második ismeretterjesztő jellegű bejegyzésem...

Köszönöm ha olvasol...
Ha tetszett várom a bejegyzéseket és feliratkozásokat...