Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. augusztus 31., péntek

A hónap képe

Összegezve a hónapot és a fotózással eltöltött időt, előzetesen kiegyeztem volna egy hasonlóval...Sok szép pillanattal lettem gazdagabb... Bebizonyosodott, hogy az itató még mindig tuti hely, úgyhogy a legjobbnak vélt képet illetve képeket is innen választottam.
Sokat töprengtem, hiszen több képhez is fűződik történet, több kép is különlegesebb számomra, úgyhogy úgy gondoltam két kategória is lesz ebben a hónapban...

Az egyik kategória a "Madarak", állandó kedvenceim, közöttük pedig mindenképp az új "fellépő" érdemli a kiemelést. Sosem járt még nálam a fitiszfüzike...

  
A másik kategória az "Emlősök". A kis vörös mókus, vagy más néven európai mókus egész délutános játéka nem maradhat említés nélkül, a legjobb képeim készültek a fajról...


Köszönöm ha olvasol...

2012. augusztus 30., csütörtök

Újra az itatónál, avagy egy délután a mókussal

Hazatérve a Balatonról végre kijutottam az idei évben eddig kissé elhanyagolt erdei lesembe. Gyorsan felmértem a "károkat", de vissza már segítővel és a szükséges hozzávalókkal érkeztem. Atti barátommal gyorsan rendet tettünk, új fólia, új víz, új beszállók, minden akcióra kész, viszont ezen a napon már fotózni nem maradt időnk, ránk esteledett...

Az újabb visszatérés nem sokat váratott magára néhány nappal később, augusztus utolsó napján, újra kint ért a hajnal, mint a régi szép időkben. Napfelkelte a határban, csend és nyugalom, ott ahol tényleg csak a madár jár, no meg persze a határőrség. Egy régi ígéretemnek is eleget tettem e hajnalon, velem tartott Balla Tihi fotós barátom is, együtt indultunk a madarak nyomába.

Korán érkeztünk, hiszen egész napos fotózást terveztünk, a gyors vízpótlást követően 8 óra után pedig már a lesben ültünk. Volt mozgás, biztatóan indult minden...

Jöttek a cinkék, a meggyvágók, egy csilpcsalp füzike is az itató melletti akácfán ugrált, de a reggel legnagyobb meglepetését mégis az okozta, hogy a gép elé került egy sárgarigó, aki egy vita során a beszálló fára ugrott, és úgy tűnt nem nagyon tudja mi is a helyzet, merre tévedt. Készült egy kép de a nagyon kevés fény és a magas ISO miatt, maximum csak dokumentumfotónak nevezhető, mert egyébként nem lett túl jó. Ki tudja, lehet sose kerül újra a gép elé, ez a rejtőzködő, ám annál különlegesebb, szebb madár...








A meglepetések sora ezzel még nem ért véget, hiszen egy eddig ismeretlen madár is feltűnt a víz mellett, nyugodtan ült az eredetileg fakopáncsoknak kitett beszálló fán. Ki lehet ő? Első tipp csilpcsalp füzike, de valamiért mégis más... Még hazatérve sem voltam biztos kivel is találkoztam, úgyhogy "táv mentoromhoz" Völgyi Sanyihoz fordultam, meg is kaptam tőle a választ: fitiszfüzike... Új faj az itatón!!!!!!!!!!!


Szóval volt meglepetés és forgalom rendesen, de nagyjából idáig tartott a madárfotózás, mert ami ezután következett az még sosem fordult elő az itató történetében. Teljesen eltűntek a madarak, és megjelent egy vörös mókus, aki 10-15 percenként újra és újra jött, hol ivott, hol pedig a beszálló fákon művészkedett, szórakoztatva ezzel az álcaháló túloldalán lévő fotósokat...











Visszagondolva több címet is adhattam volna a mai bejegyzésemnek annyi minden történt. Jó kis nap volt, örültem, hogy a les jól vizsgázott, Tihi gyűjteménye is új képekkel és fajokkal gazdagodott...

A nap nagy meglepetése mindenképp a sárgarigó volt, nagy élmény volt 1 méterről látni, szinte karnyújtásnyira ült előttem. Nagyon örülök a fitiszfüzikének is, új fajjal bővült a gyűjteményem. A madarak és az állatok megismételhetetlen pillanatokkal hálálják meg a vizet ebben a szárazságban...

Folytatása következik, köszönöm ha olvasol...

2012. augusztus 17., péntek

Balatoni pillanatok

Az idei augusztus első felét ismét a Balatonon tölthettem, és ha már ott voltam természetesen a gépet sem hagytam itthon. A tavalyi forgalomra visszaemlékezve bizakodva tértem vissza, reméltem, hogy sikerül a madarak közelébe férkőznöm. Minden jól is indult, de hamar bebizonyosodott, hogy a sok fürdőző meghiúsítja e vágyaimat, pedig adott lett volna minden: szép napos idő, alacsony, már-már tocsogós víz, jó kis rejtekhelyek... Ha nem megy így akkor megy úgy, marad a jól bevált cserkelés... Sikerült néhány röpképet és tájképet csinálni, de összességében sikerülhetett volna jobban is. Azért nem vagyok teljesen elégedetlen, hiszen régi vágyam volt sárgalábú sirályt fotózni, és ez összejött...
Az idei nyár története azonban nem lenne teljes a nyaraló őrzője, a kis mókus nélkül, aki az egyik reggel, látványosan félálomban került a gépem elé, így néhány kockát sikerült készíteni róla. Jövőre később megyek, addig is viszlát kis mókus, viszlát Balaton...









 Jó olvasgatást kívánok...