Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. július 1., vasárnap

Találkozás a karvallyal...


Annak idején a blog indulásakor elhatároztam, hogy lesznek olyan bejegyzések, melyek a fotós élményeken túl ismeretterjesztő jellegűek lesznek, hiszen tudom, hogy olvasnak olyanok is, akik nem ismerik az éppen kiszemelt madarat... Ha a blog olvasása hozzájárulhat ezen ismereteik bővítéséhez akkor már messze túlszárnyaltam minden előzetes célkitűzésemet...
Ezúttal a karvalyról lesz szó, aki nemcsak a blog jelenleg címermadara, sokkal többet jelent nekem, ugyanis több év várakozás után sikerült lencsevégre kapnom, de erről majd később...

A karvaly
A hím testhossza 28 centiméter, a tojóé 38 centiméter. Szárnya fesztávolsága 55-70 centiméter, testtömege a hímnek 110-200 gramm, a tojónak 180-350 gramm. Az öreg madarak egész felső része feketés hamuszürke, alsó része fehér alapon rozsdavörös hullámvonalakkal és rozsdaszínű szárnyvonalakkal mintázott, melyek a hímnél élénkebb színűek, mint a tojónál. Farkán 5–6 fekete szalag látszik és hegye fehéren szegett. Szeme aranysárga, csőre kék, viaszhártyája sárga, lába hosszú és vékony, színe halványsárga
Nagy magasságból csap le madarakból álló zsákmányára, a hím a fekete rigó, a tojó az örvös galamb nagyságú állatokat tudja elejteni. Néha rágcsálókat is elkap. A kisebb madarak csapatban megtámadják, a nagyobb ragadozó madarak pedig néha zsákmányul ejtik. Látványos nászrepülést végez. Általában előző évi helyétől nem messze építi fel faágakból álló fészkét, ritkás fenyvesekben. Fészekalja 4-6 tojásból áll, de az összes fiókát ritkán tudja felnevelni. A kotlás áprilisban kezdődik és 35 napig tart. A zsákmányt megkopasztva hordja az utódoknak. Magyarországon fészkelő. Nem vonuló. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Mint már említettem, régi álmom volt találkozni a karvallyal, de mikor én a lesben ültem valahogy mindig elkerült. Mondom ezt azért, mert a les fennállásának első két évében nem láttam / láttuk ezt a csodás madarat. 2 év után jelent meg először, de akkor is csak néhány pillanatra, és én sajnos nem lehettem tanúja a feltűnésének... Bizakodva mentem mindig a lesbe, vágytam arra, hogy a kis énekesek után valami komolyabb madár is megjelenjen már végre. Már majdnem feladtam, amikor először tavaly novemberben, a tél beállta előtti utolsó napsütéses napon láttam először... Hatalmas fürdést csapott a csaknem néma, őszből télre forduló erdőben, a fényképezőgép kattogása sem zavarta. Lélegzet visszafojtva figyeltem minden mozdulatát, és közben csak az járt a fejemben vééégre itt van... 
Ez volt az év utolsó fotózása, az idő télbe fordult, így egy héttel később Atti barátommal felkészítettük a lest a keményebb hónapokra és számoltunk vissza a tavasz beköszöntéig...






Március végén újra kinyitottam a kunyhót, helyrehoztam a hó okozta apró sérüléseket és vártam a madarakat... A karvaly hím azonnal megjelent, szinte követelte a vizet...








Hihetetlen élmény volt újra találkozni vele, a hosszú és kemény tél alatt csak álmodni mertem hasonló szezon kezdetről...
Jó olvasgatást...

1 megjegyzés:

  1. Szépek!Ha valahova odaszokik,el se lehet kergetni!Tavaly a fiataloknak is bemutatták a strandot!Volt,hogy három karvi volt az itató körül!

    VálaszTörlés