Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. július 31., kedd

A hónap képe

Új sorozat indul... kísérletet teszek minden hónap végén kiválasztani azt a képet, amely talán a legjobb, vagy valami egyéb jó történet fűződik hozzá. 
Júliusban ez lett a befutó...


Jó nézelődést kívánok...

2012. július 29., vasárnap

Gólyatöcsök tava, avagy a második felvonás...

A múltkori sikeres fotózás hamar ismétlést kívánt, úgyhogy felkerekedtünk Gáborral és megnéztük mi újság a kis les környékén. Nagy meglepetésünkre a tó komoly apadásnak indult, a július eleji sivatagi forróság megtette pusztító hatását. Ez egyfelől jó, mert a madarak kisebb területre kényszerülnek, másfelől sok madár más helyet keres, így csökken az objektív elé keveredő madarak száma. Időben kiértünk a délutáni fotózáshoz, de a beülés során megriasztottuk a madarakat, de ezt tudtuk, úgyhogy gyorsan eltűntünk és vártunk...

A gólyatöcsök már az építkezés során sem zavartatták magukat, tőlünk néhány méterre keresgélték a napi betevőt, bíztunk benne, hogy hamar visszatérnek. Nem kellett csalódni, mert így lett, életem legjobb fotózása vette kezdetét, kattogott a gép, gyűltek a képek a kártyára. Volt szerencsém kipróbálni a "doki"                  Canon EF 70-200mm f/4L USM objektívét is, melyre egy 1,4-es konvertert is raktunk, gyakorlatilag a szokásos beállításokkal fotózhattam, de egy igazi, profi, "red ring" lencsével... Hatalmas élmény volt, ezúton is köszönet érte...

Szóval csak jöttek a madarak és jöttek, íme néhány a képek közül:








Jól sikerült a délután, nem emlékszem hasonlóra... Örülök, hogy új fajok kerülhettek az objektívem elé, de van mit javítani a képeken. Így feldolgozva látszanak a hibák, melyek elsősorban a magasabb perspektíva következményei, amit a jövőben ki kell javítani. Szerettem volna idén elszakadni az itatós lesemtől és új terepeken próbálkozni, azt gondolom indulásnak, tapasztalatszerzésnek nem volt rossz...

Köszönöm ha olvasol...

2012. július 22., vasárnap

A vízparti les első próbája...

Minden egy sikertelen hajnali gyurgyalag fotózással kezdődött, ami után nem volt kedvünk hazatérni, így hát kalandozni kezdtünk a dél-alföldi tanyavilágban, Balástya környékén... Gábor barátommal és Balla Tihivel egy hatalmas összefüggő tóra, tocsogóra bukkantunk, egy igazi madárparadicsomra, történt mindez még június közepén... Gábort nem hagyta nyugodni a történet, és még délután szólt, menjünk vissza újra. Legnagyobb meglepetésemre egy lesnyi anyaggal, náddal, csavarokkal, szerszámokkal felszerelkezve várt... Gyerünk, építsünk egy fix lest mondta, így hát segédkeztem neki a munkálatokban. Gyorsan elkészült a kunyhó, majd egy héttel később már a "Bence üveget" is betette Gábor. Várakozva tértünk vissza a "doki" első saját lesébe...



Az látszott, hogy a vízparti madarak széles köre képviselteti magát: godák, cankók, kis kócsag, nagy kócsag, szürke gém, kanalasgém, és persze gólyatöcsök minden mennyiségben... Ennyi madarat egy helyen biztosan nem láttam még...








A délután végén egy csapat gólya tűnt fel a tó távolabbi felén, hihetetlen látvány volt. 



Jó kezdet volt, jól sikerült a vízparti les első próbája... Jó olvasgatást!

2012. július 15., vasárnap

Új terepen...

Igen... új terepre merészkedtem, egyrészt azért mert az itatós lesem picit megsérült és a helyrehozatal még várat magára, másrészt azért, mert a világháló új fotós barátokkal hozott össze... Volt szerencsém megismerkedni két szegedi "kollégával" Balla Tihamérrel és Szalai Karcsival, akik hasonlóan elszántak és fanatikusak mint én. Azt gondolom, hogy akik látogatják a madárfotós oldalakat már találkoztak e két névvel és azokkal a gyönyörű felvételekkel, melyek az Ő gépeikből "kerültek elő". Tovább épül a Szeged környéki fotós közösség. Hasznos ez azért is, mert tapasztalatot lehet cserélni, új trükköket lehet ellesni egymástól, és nem utolsó sorban új terepeket is fel lehet fedezni, hiszen mindenki más és más felé próbálkozik, más és más módon próbál a madarak közelébe férkőzni...

Így jutottam el még május végén Balla Tihi vezetésével Szalai Karcsi lesébe, ahol új fajokkal találkozhattam, és hatalmas élménnyel gazdagodtam. Ezúton is köszönet érte!

Készült néhány fotó is, melyeket csak a dokumentálás kedvéért osztok meg kedves olvasóimmal. A nagyobb távolság miatt komolyabb képkivágással lettek feldolgozva, így a minőséggel nem vagyok elégedett, de mivel ilyen madarak még nem kerültek objektívem elé, és így a blogba sem, mégiscsak megmutatok néhány képet...





A következő bejegyzésem egy új projektről szól majd, de addig is jó olvasgatást kívánok...
   

2012. július 1., vasárnap

Találkozás a karvallyal...


Annak idején a blog indulásakor elhatároztam, hogy lesznek olyan bejegyzések, melyek a fotós élményeken túl ismeretterjesztő jellegűek lesznek, hiszen tudom, hogy olvasnak olyanok is, akik nem ismerik az éppen kiszemelt madarat... Ha a blog olvasása hozzájárulhat ezen ismereteik bővítéséhez akkor már messze túlszárnyaltam minden előzetes célkitűzésemet...
Ezúttal a karvalyról lesz szó, aki nemcsak a blog jelenleg címermadara, sokkal többet jelent nekem, ugyanis több év várakozás után sikerült lencsevégre kapnom, de erről majd később...

A karvaly
A hím testhossza 28 centiméter, a tojóé 38 centiméter. Szárnya fesztávolsága 55-70 centiméter, testtömege a hímnek 110-200 gramm, a tojónak 180-350 gramm. Az öreg madarak egész felső része feketés hamuszürke, alsó része fehér alapon rozsdavörös hullámvonalakkal és rozsdaszínű szárnyvonalakkal mintázott, melyek a hímnél élénkebb színűek, mint a tojónál. Farkán 5–6 fekete szalag látszik és hegye fehéren szegett. Szeme aranysárga, csőre kék, viaszhártyája sárga, lába hosszú és vékony, színe halványsárga
Nagy magasságból csap le madarakból álló zsákmányára, a hím a fekete rigó, a tojó az örvös galamb nagyságú állatokat tudja elejteni. Néha rágcsálókat is elkap. A kisebb madarak csapatban megtámadják, a nagyobb ragadozó madarak pedig néha zsákmányul ejtik. Látványos nászrepülést végez. Általában előző évi helyétől nem messze építi fel faágakból álló fészkét, ritkás fenyvesekben. Fészekalja 4-6 tojásból áll, de az összes fiókát ritkán tudja felnevelni. A kotlás áprilisban kezdődik és 35 napig tart. A zsákmányt megkopasztva hordja az utódoknak. Magyarországon fészkelő. Nem vonuló. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Mint már említettem, régi álmom volt találkozni a karvallyal, de mikor én a lesben ültem valahogy mindig elkerült. Mondom ezt azért, mert a les fennállásának első két évében nem láttam / láttuk ezt a csodás madarat. 2 év után jelent meg először, de akkor is csak néhány pillanatra, és én sajnos nem lehettem tanúja a feltűnésének... Bizakodva mentem mindig a lesbe, vágytam arra, hogy a kis énekesek után valami komolyabb madár is megjelenjen már végre. Már majdnem feladtam, amikor először tavaly novemberben, a tél beállta előtti utolsó napsütéses napon láttam először... Hatalmas fürdést csapott a csaknem néma, őszből télre forduló erdőben, a fényképezőgép kattogása sem zavarta. Lélegzet visszafojtva figyeltem minden mozdulatát, és közben csak az járt a fejemben vééégre itt van... 
Ez volt az év utolsó fotózása, az idő télbe fordult, így egy héttel később Atti barátommal felkészítettük a lest a keményebb hónapokra és számoltunk vissza a tavasz beköszöntéig...






Március végén újra kinyitottam a kunyhót, helyrehoztam a hó okozta apró sérüléseket és vártam a madarakat... A karvaly hím azonnal megjelent, szinte követelte a vizet...








Hihetetlen élmény volt újra találkozni vele, a hosszú és kemény tél alatt csak álmodni mertem hasonló szezon kezdetről...
Jó olvasgatást...