Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. június 23., szombat

A les átépítése - avagy a múlt lezárása

Ismét megtapasztaltam mennyire rossz a nyári vizsgaidőszak... meleg van, az ember gondolatai teljesen máshol járnak, de mint már sok vizsgaidőszakot ezt is túléltem... Köszönet érte a "segítőknek". 

Emiatt azonban kedvenc időtöltésemnek nem hódolhattam, a bloggal is elmaradtam, de a mai nappal számomra is elkezdődik a nyár. Az egyetem várhat szeptemberig, és remélem végre tényleg jut időm mindenre...

A múltkor ott fejeztem be, hogy felfedeztem a Balaton régi-új csodáit, hazatérve azonban vártak a lessel kapcsolatos gondok. 

Elhatároztam, hogy nem várhat tovább az átépítés, bár erről az őzek és egyéb vadak nyilván más véleménnyel lettek volna. Hagyatkoztam a profik - így Völgyi Sanyi fotós barátom - ötleteire és terveire és OSB lapból készítettem az új medencét. Nagy munka volt de megérte, mert blogom jelenlegi címermadara a karvaly már ebbe az új medencébe érkezett. Később elhozta a párját is, méltó körülmények között találkozhattam velük először...

Rendhagyó bejegyzés a mai, inkább a "werkről" mintsem a madarakról szól , de a természetfotózáshoz ez is hozzátartozik. Bár sokan úgy képzelik a fotós csak kimegy az erdőbe egy géppel a kezében, keresi a témát  és megcsinálja élete fotóit, sajnos ez nem így van. Egy igazán jó kép illetve sorozat elkészítése hosszú időt, heteket, sőt hónapokat is igénybe vehet, mely előkészítő munka a képekben nem feltétlenül látszódik.

Átadom a lesépítés során szerzett tapasztalatokat e bejegyzéssel, legyen ez segítség mindenkinek aki erre adja a fejét: 

A medence alapja OSB lap, mérete: 2,5 x 1,25 méter, a széle 10 cm-s zsaludeszka és már kész is a fürdőhely. A többi - így a háttér, a növények, egyéb kiegészítők és a beszállóágak - már csak az esztétika és a fantázia kérdése. A belseje a vízmegtartás céljából egyszerű, de vastagabb takarófólia. 







Október utolsó hetére - sajnos az itatós szezon végére - a madarak is megszokták az új strandot. Értem is, hisz jó hideg víz, alacsonyabb vízszint jellemzi új helyüket, és továbbra sem kell belépőt fizetniük... 

Félretéve a viccet, október utolsó napjai tartogattak még szép emlékeket, hiszen megérkeztek a kedvenc madaraim a darvak. Néhány hangulat fotót sikerült készíteni róluk, de továbbra is nagy kihívás ezen madarak közelébe férkőzni. Adott tehát az idei október-november egyik kötelező feladata: darvakat fotózni közelről... Van még idő felkészülni rá...




Ezzel a bejegyzéssel lezárom tehát a múltat, remélem sikerült bemutatni azokat az "állomásokat" és pillanatokat, melyek miatt nem telik el úgy nap, hogy ne jutnának eszembe a madarak és a természet. Ezen gondolataimmal elsősorban a páromat "terhelem", aki jól bírja a kiképzést, sőt már fel-felismeri a madarakat, némelyiket a hangjáról is... Köszönet a türelméért ezúton is ...

A következő bejegyzésem a blog jelenlegi címermadaráról a karvalyról szól majd, de addig is jó olvasgatást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése