Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. június 10., vasárnap

A Balatonnál...

A múltkori bejegyzésem végén ígértem, hogy egy másik fotósterepemről írok majd, de ez nem csupán egy helyszín a sok közül, hanem a gyerekkori nyári vakációk színhelye is egyben. 

Ez a hely közelebbről a Balaton, annak is a déli partja, Siófoktól 20 km-re egy kis község, Balatonszárszó.

Balatonszárszó, mely település összeforrt József Attila nevével. A költő rengeteg időt töltött itt, kedvelte és menedékként tekintett erre a nyugodt, hangulatos kis községre.

Szóval számomra a Balaton egyet jelent Balatonszárszóval, és úgy tekintek rá mint kedvenc művem, Fekete István Tüskevár c. regényének főhőse Tutajos a kis-balatoni berekre. Gyerekkorom nyarait itt töltöttem tehát, a nyári hónapok után pedig felejthetetlen élményekkel és emlékekkel gazdagodva tértem vissza szeptemberben a városba és az iskolapadba.

Felnőttként -a munka világából menekülve- is szuper minden nyaralás a Balatonon, azonban a tavalyi évben a magyar tenger olyan szépségeit is felfedeztem, melyek talán gyerekkoromban is a szemem előtt, vagy legalábbis a közelemben voltak, de nem vettem észre azokat, vagy nem figyeltem fel rájuk.

Tavaly nyáron a szokásos madárfajokon (bütykös hattyú, tőkés réce, dankasirály) kívül olyan fajok is tanyát vertek illetve portyáztak a partszakasz nádasaiban mint a kis és nagy kócsag, a búbos vöcsök, billegetőcankó.

A család idősebb tagjai is azon a véleményen voltak, hogy bizony felpezsdült a madárvilág a község nádasaiban, hiszen olyan fajok jelentek meg, melyek már nagyon régen elkerülték ezt a helyet.

Adott volt tehát a feladat, megörökíteni mindannyiukat. A nyaralás 2 hetét gyakorlatilag a vízben, a géppel a nyakamban töltöttem, semmiféle álcát nem használva. 


Íme a képek:












Annyira meglepett ez a fajgazdagság, hogy nem tudtam tudatosan készülni a körülményekre, nem volt leshely, nem volt álca, cserkelve kergettem kedvenc fotóalanyaimat. A nyaralás végére a nagy kócsag már szinte bizalmába fogadott, 3-4 méteren belülre is megközelíthettem...

Idén augusztusban azonban új ötletekkel, álcákkal, sátorral felszerelkezve térek vissza a Balatonra, és beveszem magam a nádasba. Remélem a madarak sem maradnak majd el...

Jó olvasgatást!

6 megjegyzés:

  1. Szia, Ez a kis vöcsök se volt félős? El se hiszem, hogy itt Szegeden szenvedünk a leshelyben, a Balatonnál meg cserkelve is megy. Csónakból alacsonyabb lenne a perspektíva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Karesz! Sokat kergettem főleg a szüleit, azok messze elkerültek, de aztán a nyaralás végére megjelent a fióka is velük, de ő még nem tudta, hogy félni kell. Nem nagyon tudtam lejjebb hajolni már hozzá, ezért a magasabb perspektíva... Ha jól emlékszem álltam a vízben és egyszer csak felbukott mellettem a fióka, aztán nézett rám csodálkozva...

      Törlés
  2. Tamás ! én úgy látom , hogy te ezt a dolgot komolyan gondolod!
    Akkor nincs mese venned kell egy fix 300f4-et vagy egy 400f5,6-ot és utána kezdődik az élet!! :) Majd meglátod miért mondtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Tibi... ez az álmom, de még sokat kell gyűjtögetni rá :D

      Törlés
  3. szerintem olcsóbban megúszod,ha szerzel egy úszó lessátrat!:)ott aztán kitárul előtted a nádi világ!persze Tibinek azért igaza van!szépek

    VálaszTörlés
  4. Köszi Gábor! Szerintem is maradnak még egy ideig az alternatív megoldások, aztán majd egyszer nagyobb gép nagyobb jobb optikák...:D Örülök ha tetszenek a képek, korábban mindig csak álmodtam egy olyan blogról, mint amilyen Neked (is) van...

    VálaszTörlés