Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. június 23., szombat

A les átépítése - avagy a múlt lezárása

Ismét megtapasztaltam mennyire rossz a nyári vizsgaidőszak... meleg van, az ember gondolatai teljesen máshol járnak, de mint már sok vizsgaidőszakot ezt is túléltem... Köszönet érte a "segítőknek". 

Emiatt azonban kedvenc időtöltésemnek nem hódolhattam, a bloggal is elmaradtam, de a mai nappal számomra is elkezdődik a nyár. Az egyetem várhat szeptemberig, és remélem végre tényleg jut időm mindenre...

A múltkor ott fejeztem be, hogy felfedeztem a Balaton régi-új csodáit, hazatérve azonban vártak a lessel kapcsolatos gondok. 

Elhatároztam, hogy nem várhat tovább az átépítés, bár erről az őzek és egyéb vadak nyilván más véleménnyel lettek volna. Hagyatkoztam a profik - így Völgyi Sanyi fotós barátom - ötleteire és terveire és OSB lapból készítettem az új medencét. Nagy munka volt de megérte, mert blogom jelenlegi címermadara a karvaly már ebbe az új medencébe érkezett. Később elhozta a párját is, méltó körülmények között találkozhattam velük először...

Rendhagyó bejegyzés a mai, inkább a "werkről" mintsem a madarakról szól , de a természetfotózáshoz ez is hozzátartozik. Bár sokan úgy képzelik a fotós csak kimegy az erdőbe egy géppel a kezében, keresi a témát  és megcsinálja élete fotóit, sajnos ez nem így van. Egy igazán jó kép illetve sorozat elkészítése hosszú időt, heteket, sőt hónapokat is igénybe vehet, mely előkészítő munka a képekben nem feltétlenül látszódik.

Átadom a lesépítés során szerzett tapasztalatokat e bejegyzéssel, legyen ez segítség mindenkinek aki erre adja a fejét: 

A medence alapja OSB lap, mérete: 2,5 x 1,25 méter, a széle 10 cm-s zsaludeszka és már kész is a fürdőhely. A többi - így a háttér, a növények, egyéb kiegészítők és a beszállóágak - már csak az esztétika és a fantázia kérdése. A belseje a vízmegtartás céljából egyszerű, de vastagabb takarófólia. 







Október utolsó hetére - sajnos az itatós szezon végére - a madarak is megszokták az új strandot. Értem is, hisz jó hideg víz, alacsonyabb vízszint jellemzi új helyüket, és továbbra sem kell belépőt fizetniük... 

Félretéve a viccet, október utolsó napjai tartogattak még szép emlékeket, hiszen megérkeztek a kedvenc madaraim a darvak. Néhány hangulat fotót sikerült készíteni róluk, de továbbra is nagy kihívás ezen madarak közelébe férkőzni. Adott tehát az idei október-november egyik kötelező feladata: darvakat fotózni közelről... Van még idő felkészülni rá...




Ezzel a bejegyzéssel lezárom tehát a múltat, remélem sikerült bemutatni azokat az "állomásokat" és pillanatokat, melyek miatt nem telik el úgy nap, hogy ne jutnának eszembe a madarak és a természet. Ezen gondolataimmal elsősorban a páromat "terhelem", aki jól bírja a kiképzést, sőt már fel-felismeri a madarakat, némelyiket a hangjáról is... Köszönet a türelméért ezúton is ...

A következő bejegyzésem a blog jelenlegi címermadaráról a karvalyról szól majd, de addig is jó olvasgatást...

2012. június 10., vasárnap

A Balatonnál...

A múltkori bejegyzésem végén ígértem, hogy egy másik fotósterepemről írok majd, de ez nem csupán egy helyszín a sok közül, hanem a gyerekkori nyári vakációk színhelye is egyben. 

Ez a hely közelebbről a Balaton, annak is a déli partja, Siófoktól 20 km-re egy kis község, Balatonszárszó.

Balatonszárszó, mely település összeforrt József Attila nevével. A költő rengeteg időt töltött itt, kedvelte és menedékként tekintett erre a nyugodt, hangulatos kis községre.

Szóval számomra a Balaton egyet jelent Balatonszárszóval, és úgy tekintek rá mint kedvenc művem, Fekete István Tüskevár c. regényének főhőse Tutajos a kis-balatoni berekre. Gyerekkorom nyarait itt töltöttem tehát, a nyári hónapok után pedig felejthetetlen élményekkel és emlékekkel gazdagodva tértem vissza szeptemberben a városba és az iskolapadba.

Felnőttként -a munka világából menekülve- is szuper minden nyaralás a Balatonon, azonban a tavalyi évben a magyar tenger olyan szépségeit is felfedeztem, melyek talán gyerekkoromban is a szemem előtt, vagy legalábbis a közelemben voltak, de nem vettem észre azokat, vagy nem figyeltem fel rájuk.

Tavaly nyáron a szokásos madárfajokon (bütykös hattyú, tőkés réce, dankasirály) kívül olyan fajok is tanyát vertek illetve portyáztak a partszakasz nádasaiban mint a kis és nagy kócsag, a búbos vöcsök, billegetőcankó.

A család idősebb tagjai is azon a véleményen voltak, hogy bizony felpezsdült a madárvilág a község nádasaiban, hiszen olyan fajok jelentek meg, melyek már nagyon régen elkerülték ezt a helyet.

Adott volt tehát a feladat, megörökíteni mindannyiukat. A nyaralás 2 hetét gyakorlatilag a vízben, a géppel a nyakamban töltöttem, semmiféle álcát nem használva. 


Íme a képek:












Annyira meglepett ez a fajgazdagság, hogy nem tudtam tudatosan készülni a körülményekre, nem volt leshely, nem volt álca, cserkelve kergettem kedvenc fotóalanyaimat. A nyaralás végére a nagy kócsag már szinte bizalmába fogadott, 3-4 méteren belülre is megközelíthettem...

Idén augusztusban azonban új ötletekkel, álcákkal, sátorral felszerelkezve térek vissza a Balatonra, és beveszem magam a nádasba. Remélem a madarak sem maradnak majd el...

Jó olvasgatást!