Mottó

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?

(Rónay György)



2012. április 30., hétfő

A kezdetek I.

Semmilyen történet nem kezdődhet bevezetés nélkül, így ez sem...

Mindig érdekelt a természet és elsősorban az állatok világa, azonban a megörökítésükre való törekvés csak az egyetemi évek végén kezdődött el, egy barátom lelkesedésén és képein felbuzdulva. Az alapokat is az Ő segítségével sajátítottam el, az akkori első kis bridge gépemen, egy Fuji S8000fd-n. Az amatőr kattintgatást és cserkelést hamarosan komoly tervek váltották fel: építeni kellene egy lest, ahol viszonylag tervezhetők a körülmények, a fajok, az események... Ekkor indult el az a fajta rajongás a természet, a madarak és egyéb állatok iránt, amely ma is meghatározza a mindennapokat, még akkor is ha hétközben egy irodában ülök és egészen más dolgokkal foglalkozom. Ilyenkor is sokszor eszembe jut, mi lehet a lesnél, az erdőben, hová kellene legközelebb menni, és gondolatban már ezeket a túrákat tervezgetem... Picit olyan vagyok ilyenkor, mint kedvenc könyvem Fekete István Tüskevárának főhőse, aki a tanítási óra alatt már a kis-balatoni madárvilágról ábrándozik, el-el bambulva... De térjünk vissza a kezdetekhez... építeni kellene egy lest... Hosszú és alapos tervezést követően, kiválasztottuk a helyszínt, megszereztük a szükséges engedélyeket és elkezdtük az építést.


Ásás után...

3 kemény nap után elkészült a les 1 verziója 2009. áprilisában... 

Végre elkészült...
Kész  

Az őrület tehát 2009. áprilisában kezdődött. A megépült les sok szép élménnyel gazdagított azóta. Hála a sok természetbarátnak és fotósnak új ismereteket is szereztem, és a folyamatos ötletelések eredményeként a les azóta továbbfejlesztésre került. Ezért külön köszönet Völgyi Sándornak, aki terveivel, tapasztalataival és segítőkészségével sokat segített az újítások gyakorlati megvalósításában. Az 1. verziónál a medence még földbe ásott volt, és bár sok kép készült, folyamatos takarítást és tereprendezést igényelt, mert a fürdés lehetőségét nemcsak a madarak ismerték fel, hanem az őzek és a vaddisznók is, aminek bár nagy állatbarát vagyok mégsem örültem igazán, hiszen a medencét és a környéket havonta újjá kellett építeni utánuk... 

Nehéz 3 év eseményeit röviden összefoglalni, ezért le is zárom az 1. részt... de ígérem a folytatás nem marad el sokáig, és következnek a madárfotók is. 

Ezúton kívánok mindenkinek jó olvasgatást...